Katarzis-Galaxis
► CÍMLAP  ► Irodalom  ► Galéria  ► Szerzőről  ► Beszélgetések  ► Szponzoroknak  ► Elérhetőség 

fler

.

bolygó     

     Könyvismertető

Quasar Berta: Az Elátkozott Vándor Útinaplója


A kötet első oldalán olvasható: "A Vándor nem sietett, kimérten, energikusan rótta a kilométereket" senki nem tudta, ki volt ő, honnan jött, és hová tartott... De hátrahagyott nekünk egy Naplót.... Ezt a naplót (Quasar Berta prózakötetét) olvasva olyan érzés tölt el, mintha a szerző megelégelte volna az ittlétet, hogy ő maga kényszerül vándorbotot fogni és kóborolni, mert nem tudta elviselni a "síkvidék"-et, melyet a "síkagyúak" alakítottak ki maguknak. A vándorlás kényszere űzi a Vándort, mert szeretne kiszakadni "a megátalkodott rostokolásból", azokból az állapotokból, amikor nap mint nap nem történik semmi. Voltunk így már bizonyára sokan, lehet, hogy sokszor, és ha mégis rászántuk magunkat a távozásra, akkor biztosan úgy éreztük magunkat, mint a Vándor, amikor azt írta a Naplóba: "eltávozom arról a helyről, amit csak elhagyni erény".

De a vándorlás egyben nagy rizikó is. Úgy érzed, történik veled valami, találsz egy "korhadásízű faladik"-ot, beleülsz, "tikkadt evezőt loccsantasz" "a pocsolyaszín illatot pöfékelő lébe", és már úgy érzed : a nyílt vízen vagy, és mindjárt új kikötőket keresel, új "síkvidéket". Találsz is. A Vándor szerint "vágyott dombok, évszakszínű ligetek és cirádás fényű facsoportosulások fürdőznek" szeme előtt. De ez is kevés, többet akar, és megy tovább. "Oda megyek, ahová az út visz" (Vándor). Megy a kijelölt úton, nem tér le róla, mert azt a mondást is figyelembe vette, hogy járt (turista) utat járatlanért el ne hagyj! Háborog, dohog, de megy a kijelölt úton. És mit talál? Egy újabb vidéket, melyről némi körültekintés és elmélkedés után az a véleménye: "ó, de unalmas dombhátak mindenfelé! Nem malmozok itt sokáig, inkább előhajtogatom sárkányrepülőmet, nekiveselkedem a szélnek."

Úgy tűnik - az útinaplót olvasva -, mintha a szerző vándorló útjait sajátos módon alakítaná. Bolyong a mérsékelt égövi tájon, majd hirtelen a forró égöv birodalmába cseppen, aztán folytatja útját a trópusi délvidéken, szavannai tájon, kősivatagban, homoksivatagban, a tűzhányók vidékén, a felhők fölött, a tenger mélyén, a Holdak Éjszakáján, hogy a legfontosabbakat soroljam.

Hiányérzetemre hivatkozva meg kell állapítanom, hogy a Vándor nagyon sajátos módon vándorol. Csak a tájakat, a természetet, legyen az hegycsúcs, vagy tenger mélye, kedveli. A napló kezdetén a síkagyúaktól menekül, de az út során nem találkozik egyetlen élő személlyel sem. Talán egyszer, amikor olyan völgyben jár, ahol "a kóválygó úri nép eltemeti régi, semmirekellő emlékeit". És ott találkozik "egy fáradozó hazafi"-val, aki "csákánnyal és lapáttal áskálódik".

A történet a szerző leiratában abszurdnak tűnhet, a fenti hiányosságok miatt, de ha abban az alapszituációban maradunk, hogy vándorlás, akkor mindjárt élőkép lesz az olvasó számára, hiszen mindnyájan "elátkozott vándor"-ok vagyunk ezen a földön. Tesszük vándorló utunkat a születéstől a halálig. Csupán annyiban különbözünk egymástól, hogy van, akinek a vándorút rövid és nem tekervényes, vagy kevésbé veszélyekkel telített. De van, akinek bőven kijut az út abszurditásából, nehézségi fokozataiból, megpróbáltatásaiból, ki így, ki úgy viseli.

A könyv nyelvezete kissé nehézkes, talán egy kicsit mesterkélt is. Vagy inkább "költőibb", hiszen olyan kifejezéseket használ, mint példaként kiragadva: "lankadt völgyben", "tavirózsa illatú délidő", "recés rét", "podvás égalja", "eltehénkedett országutak", stb. Ezek a szokatlan szókapcsolatok néhol érdekessé, ám néhol körülményessé teszik a történetet.

A könyv borítója és az illusztrációnak szánt belső képek a szerző munkái. A könyv borítójának hátlapja azt a vándort érzékelteti, aki mint egy hajótörött, ringatózik a végtelen tengeren, nincs előtér, a horizont is elmosódik, csak a ködben fényét vesztett Nap (Hold?) világítja meg a vándornak szánt - végtelenbe vivő - utat.

Kő-Szabó Imre
író, újságíró


Megjelent a KLÁRIS című művészeti lapban


Vissza

 
 
KEDVELT IDÉZETEK:

Az alkotóképesség azt jelenti,
hogy hámba fogjuk a mindenséget,
és kényszerítjük, hogy a
mi szemünkön áramoljon át.
/Peter Koestenbaum/


Célod a Hold legyen.
Ha elhibáznád, akkor is
csillagok között ér véget utad.
/Les Brown/

Mindaz, ami már mögöttünk
és ami még előtünk van,
eltörpül amellett,
ami bennünk van.
/Ralph Waldo Emerson/


A kreatív művész szerepe
törvényeket alkotni,
nem pedig már létezőket betartani.
/Ferruccio Busoni/

Aki új tájakat akarfelfedezni,
át kell vészelnie, hogy előbb
nagyon sokáig nem lát
biztonságos partot.
/André Gide/


Azáltal tanulok,
hogy megyek, ahová mennem kell.
/Theodore Roethke/
 
 
Katarzis-Galaxis 2006-2013.        Minden jog fenntartva!  ©              QUASAR PROJEKT             katarzis-galaxis@freemail.hu